Zita, Mariann

opera magazin

Jön még télre tavasz

2018.03.19. 09:09

Programkereső

Az Opera dolgozói, kik sokan otthonuknak tekintik az Ybl-palotát, fájó szívvel dobozoltak össze és hagyták el e gyönyörű épületet. Ráadásul még komorabb idők jönnek: hosszú éjszakák, téli hideg és az újjászületés előtti pusztulás, vagy szebben: bontás.

Egy szóban ugyanis így foglalhatóak össze az Operaház korszerűsítésének és az Eiffel Műhelyház építésének jelenlegi folyamatai. Előbbin kívülről január elején még épp nem látszódtak a munkálatok nyomai, utóbbi pedig – kissé drasztikusan fogalmazva – egyelőre nem több, mint tető nélküli sártenger. De ha az Andrássy vagy Kőbányai úti járókelő számára nincs is látványos fejlődés (az Operaház esetében még változás se), a falakon belül megállás nélkül járnak a gépek, tüsténkednek a munkások, teljesülnek a tervek. A szakszerű bontás és a megfelelő alapok lehelyezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a mostani felújítás korszerűbb, professzionálisabb és tartósabb legyen az 1986-osnál, illetve hogy a Műhelyház a tőle elvárt európai színvonalon üzemelhessen.

Apropó üzemelés: a költözködés utolsó fejezete is lezárulni látszik, hiszen az Ybl-palotával szemközt található, szintén renoválásra szoruló és kerülő Üzemház lakói is átvonultak az adminisztrációs feladatokat végzőknek otthont adó Szentkirályi utcai irodaházba. Az Emléktár és az Archívum szükséges dobozai is épségben megérkeztek ide. A férfi varroda is távozott, és a Kenyérmező utcában kapott új helyet. Az Operaház szinte üres, hogy ahogy illik, magára maradjon az átvitt értelemben süllyedő hajó kapitánya, a főigazgatóság.

Az Opera Visit, vagyis az épületlátogatás változatlanul működik, de rossz hír a katasztrófaturistáknak, hogy a vezetések útvonala némileg változott, és csak a Ház érintetlen, tündöklő helyiségeit mutatja be. Az intézmény munkatársai mára szépen belakták új helyeiket. A Magyar Nemzeti Balett tágasabb termeket kapott Újpesten, így több helyszínen tud próbálni. Az eklektikus stílusban épült, Makovecz Imre által fölfelé bővített Szentkirályi utcai irodaház is lassan megtelik élettel. Eltűnnek a dobozok, előkerülnek a névre szóló bögrék, megcsörrennek az elsőként bekötött telefonok. Lovagteremnek nevezett közösségi tér, kialakított étkező, tágas körfolyosó és sok üvegfelület javítja az itt dolgozók közérzetét.

S hogy mi történik az üres Operaházban? December 6-án aláírták a színpadtechnika korszerűsítésére vonatkozó szerződést, melynek értelmében a vállalkozó – a generálkivitelezővel való közös tervezést követően – január elején megkezdte a bontási munkálatokat, elsőként a zenekari ároknál. Ennek befejezése és az építés elindulása 2018. március végére várható. Február elején láttak hozzá a színpad-technológia szétszereléséhez, és eltávolításához, melyhez előbb védőtetőt építettek a felsőgépezet alá. A munkálatok az Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatallal, valamint a hatóságokkal való folyamatos egyeztetés mellett zajlanak. A színpadon túl is a bontásé a főszerep: karácsony után a közönségforgalmi mosdóké, a 3. emeleti álmennyezeteké, padlóburkolatoké, sőt válaszfalaké. Amint megtörténik az épület teljes áramtalanítása, a többi emelet is hasonló sorsra jut. Január 3-án megérkeztek a kerítések, melyek az utca népét is emlékeztetik minden elhaladáskor: az Operaház eddigi történetének legnagyobb rekonstrukciója elkezdődött.

Az Eiffel (Műhely)háza táján is komoly bontások történtek és történnek. Január elején felvonult az ezt végző vállalkozó, aki a generálkivitelezővel párhuzamosan dolgozva elbontja a telken található, de az Opera által nem használt épületeket. Folytatódott a leglátványosabb változás, a csarnok tetőburkolatának levétele. 2018 elején megkezdődik az új tetőpanelek felrakása, ezzel egyidőben pedig elkezdik építeni a kisszínház, zeneterem, házi színpad vasbeton falait. Ha lesz tető és a betonaljzat alapozási munkálatai is befejeződnek, olyan értelmezhető terület jön létre, mely belendíti és szemmel láthatóvá teszi az építkezést – megkezdődhet az alkotás, a biztos orgonapont feletti kreatív komponálás. A főépület első egyharmadában már elkészült az alapozás, a kisszínház, a zeneterem és a házi színpad alaplemeze is kész, sőt a gőzmozdonynak és az étkezőkocsinak is „megágyaztak” már. A hátsó kétharmad, illetve a C- (leendő jelmezraktár és -kölcsönző) és D-épületek (üzemeltetés) padlóbontása és alapozása szintén folyamatban van, mint ahogy a közműalagút betonozása is. Az igazán jó képzelőerővel rendelkezők pedig gondolatban már a Műhelyház emeleteit is meghódíthatják, hiszen az előcsarnokba szánt két darab egykarú lépcső alapozása és a közelébe álmodott lift alapteste is elkészült. De hogy az inkább a kézzel fogható eredményekben vagy tervekben elmélyülni vágyók se maradjanak csemege nélkül, készül majd egy makett a kőbányai létesítményről, amelynek segítségével részletesen megvizsgálhatják az érdeklődők, mi készül a volt járműjavító helyén.

Amennyire az építkezés szempontjából szerencsés, hogy az elmúlt hónapokban kevés csapadék hullott, hiszen a tetőtlen csarnok így nem ázott sokat, annyira nehezíti meg a munkálatokat a talajvíz. A zenekari árok ugyanis nem adja magát könnyen: miután a víztelenítés egyik bevett módja, a nyíltvíztartás nem volt eredményes, most más megoldással próbálják kiszorítani a nem kívánt vizet. A kezdeti tervekhez képest néhány apróbb változásra lesz szükség, ezekkel kapcsolatban az Opera az év elején nyújtja be az építési engedély módosításának kérelmét.

Elengedhetetlen folyamat az acélszerkezet letisztítása, mely már ősszel megkezdődött, de a téli hónapokban is folytatódik. Ezzel egyidőben elindult a korrózióvédelem is, mely az évek során (főleg az aktív használat vége óta) a környezet által erősen igénybe vett fémfelületeken megindult kémiai lebomlás elleni harc. Ide kapcsolódik az ún. mintahomlokzat kialakítása. Ezen a két ablaknyílásnyi, mintegy 20 m2-nyi felületen végzik a mintatisztítást, amely alapján eldől, miként érdemes és kell lepucolni a homlokzatot, vagy ami még fontosabb: hogyan történjen majd a teljes felület felújítása, pótlása és javítása.

Végezetül néhány szó a napi munkához szükséges eszközökről, és az Operaház életében új, összetett logisztikai gépekről, melyek közbeszerzése az év elején indul el, és melyek hamarosan (vagy a valamivel távolabbi jövőben) elfoglalják a terepet. A 250 operakonténeren, az akusztikai burkolaton és a színpadtechnikai berendezéseken túl olyan, nem csak nevükben izgalmas masinák kapnak majd helyet a Műhelyházban, mint a programozható CNC marógép, az ötfejes gyalugép, az állványos fúró, valamint további különböző asztalos-, lakatos-, cipészgépek, vagy az árumozgatásban nélkülözhetetlen és praktikus négyutas targonca, mely szűk helyekre is befér, és nyolc-kilenc méter magasra is képes felnyúlni. A tervek megvalósítása tehát már itt áll a küszöbön. S mire kirügyeznek a fák, és elmúlik a tél, a bontás lassan átadja helyét az építésnek, a rombolás a szépítésnek.

A cikk eredetileg az Opera Magazin 2018. február-márciusi számában jelent meg.