Béla

Lámpatestek tánca a karzaton – Világosítók az Operában

Opera Magazin

2018.04.01. 10:39

Programkereső

Miután a nézők elfoglalták a helyüket, lassan elsötétedik a nézőtér, majd felgördül a függöny, kigyúlnak a színpadi fények és megkezdődik a varázslat, amit színháznak hívunk. De kinek engedelmeskednek a robotlámpák és kik állnak a reflektorok mögött? Az Opera Magazin színházi háttérszakmákat bemutató sorozatában ez alkalommal a világosítók munkáját ismerhetik meg.

Amikor a Magyar Királyi Operaház 1884-ben megnyitotta kapuit, a nézőtér és a színpad megvilágításához még kezdetleges technikát, gyertyákat alkalmaztak. Egyes elbeszélések szerint az apró lángok remegő fénye olyan hatást keltett, mintha a mennyezetet borító freskó alakjai megelevenedtek volna, hogy lassú mozdulatokkal lekövessék a Bánk bán vagy a Lohengrin dallamát. A zene megdicsőülése című alkotás Lotz Károly munkáját dicséri, aki állítólag saját magát is belefestette a freskóba Zeuszként, így ő maga is részévé vált ennek a pompás égi karnak.

Az Operaház freskójának részlete
Az Operaház freskójának részlete
Fotó: Adrián Zoltán, Fidelio

Hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, mire a gyertyákat felváltotta a gázláng, majd később a modern lámpatestek, amelyek nemcsak hatékonyabbak, de sokkal biztonságosabbak is. Meg kell jegyezni, hogy az Operaház színpada már a megépítésekor rendkívül korszerűnek számított, ugyanis a gyúlékony fa helyett a lehető legtöbb helyen fémet használtak fel hozzá.

Ennek ellenére két vasfüggöny is található a színpad fölött, a tervezők tehát semmit nem bíztak a véletlenre.

Az Andrássy úti dalszínház, valamint az Erkel Színház előadásainak létrejöttéhez a fellépő művészek elhivatott munkája mellett a háttérben dolgozó, magasan képzett, tapasztalt szakemberek egész sorának közreműködése szükséges. Köztük találjuk a világosítókat, akik megkomponálják a szereplők és a díszlet fény-árnyék viszonyait, majd az előadások alatt, estéről-estére biztosítják ennek zavartalan megvalósulását a színpadon.

Az Opera világítási- és hangtár vezetői feladatait Both András látja el, aki harmincöt főből álló világosító csapatot fog össze, de hozzá tartoznak a hangosítók és a feliratozást kezelő munkatárs is. Idén harminc éve szerződött a Házhoz, ahová – a világosítók között nem szokatlan módon – a véletlen folytán került. „Egyik barátom díszítőként dolgozott itt, ő mondta, hogy jól érzi magát és érdemes lenne megpróbálnom bekerülni. Elektrikusnak jelentkeztem, de oda akkor nem volt felvétel, így kerültem a világosítókhoz, és végül itt ragadtam.”

Both András
Both András
Fotó: Berecz Valter / Opera Magazin - Operaház

Akkoriban kevesebben voltak a fénnyel foglalkozók, és külön működött az Operaház és az Erkel Színház csapata – mára azonban jól megoldott az átjárás a két intézmény között és kellő számú szakember látja el a napi feladatokat. Vannak köztük világosítók, fővilágosítók, továbbá fényszabályozó-kezelők, akik a nézőtér mögött található helyiségből irányítják az effekteket az előadás alatt az ügyelő jelzéseinek megfelelően.

A feladatok közé tartozik az előadások előtt a repertoáron lévő produkciókhoz szükséges világítástechnikai berendezések előkészítése, továbbá ezek karbantartása és az új eszközök beszerzése. Mivel a lámpák felszerelése és beállítása legtöbbször a magasban történik, ezért

fontos követelmény a megfelelő erőnlét és a jó egyensúlyérzék, míg a fény-, és árnyékviszonyok kialakításához tökéletes tér- és színlátásra van szükség.

Egy új előadás elkészítése a tervelfogadással kezdődik, ahol a rendező ismerteti a koncepciót és a díszlettervező bemutatja a díszlettervet. Ezen a megbeszélésen a világosítók vezetője is jelen van, a majdani világítás és fényeffektek kialakítása a rendezővel közösen történik. „Van olyan alkotó, aki maga találja ki a világítást, de olyan is előfordul, hogy kívülről vonnak be világítástervezőt. Ha minket kérnek fel, szívesen megtervezzük mi is, eddig még minden elképzelést meg tudtunk valósítani” – meséli Both András.

Szilfid - Magyar Állami Operaház
Szilfid - Magyar Állami Operaház
Fotó: Herman Péter

A folyamat során azon a ponton kapcsolódnak be újra a világosítók, amikor már egyben látható a produkció. Mindig külön próbát írnak ki a díszletszerelésre és világításra, amelyen beállítják a fényeket, és onnantól kezdve már világítással gyakorolnak a művészek. A trendek is folyamatosan változnak. „Néhány éve még nagy divat volt lézert alkalmazni. Emlékszem egy régebbi Ring-előadásra, amiben a Rajna hömpölygését ezzel a technikával oldottuk meg. Fantasztikusan nézett ki – idézi fel a világosítók vezetője –. Manapság már ritkábban kérnek lézert, helyette a ledes megoldások jöttek divatba, gyakran szerelünk be teljes ledcsíkokat. Van egy nagy ledfalunk is, amivel igen látványos hatást tudunk elérni, ezt használtuk a Billy Elliotban.”

Az évek során a lámpapark is fejlődött, a prózai színházakban ma is használt analóg világítási eszközöket lecserélték, többnyire robotlámpákat használnak, amiket már nem szükséges kézzel beállítani, és ezzel kevesebb eszköz is elegendő. Ahol a teljes gépesítés nem megoldható, az a fejgépezés, amikor a fontosabb szereplőket egy világosító szakember reflektorral követi általában egy oldalsó, világítási páholyból.

Az emberi tényező nem hagyható ki, hiába létezik már infrás követő, ha az énekes vagy táncművész egy díszletelem mögé kerül, akkor elvész a kapcsolat.

A folyamatos odafigyelésnek köszönhetően az Operaház jelenleg zajló korszerűsítése során csupán csak némi bővítés szükséges az eszközparkban. „Gyorsan fejlődik a technika, évről évre olyan világítóeszközök jelennek meg, amik energiatakarékosabbak, jobb a fényük és többet tudnak. Nemrég selejteztük le a sok éve használt darabokat, volt köztük harmincéves is. Néhányat azért megtartottunk, mivel némelyik rendező ragaszkodik még a régi lámpák fényéhez.”

Az Eiffel Műhelyház látványterve
Az Eiffel Műhelyház látványterve
Fotó: Magyar Állami Operaház

A jövőre nézve nagy segítséget jelent, hogy az épülő Eiffel Műhelyházban a világítási eszközök számára raktárakat alakítanak ki. „Az Operaházban és az Erkelben is nagyon kis helyiségek állnak csak rendelkezésre, hiszen ezeket nem a mai lámpákra tervezték annak idején, hanem elsősorban gyertyákra. Nagy szükségünk volt már egy nagy méretű, korszerű tároló helyiségre.”

Az Operaház korszerűsítése kiváló alkalmat kínált arra, hogy a felszabadult erőforrást kihasználva külföldi turnékat szervezzenek, ahová természetesen a technikai csapat is elkísérte a produkciókat. A szomszédos országok magyarlakta településeit bejáró Kárpát-Haza OperaTúra első részében nyolc erdélyi és partiumi városban tartottak előadásokat a legkülönfélébb helyszíneken. „Izgalmas feladat volt, ugyanis kétnaponta új helyen kellett felépítenünk a színpadot, szó szerint a semmiből, hiszen legtöbbször üres sportcsarnokokban játszottunk.” Februárban folytatódik a turnésorozat, így újabb állomásokon vetülhet fény a hazai operajátszásra a szakemberek gondos munkája révén.

A cikk eredetileg az Opera Magazin 2018. február-márciusi számában jelent meg.