Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?

Idehaza a kortárs zene nem csak a koncertéletben bizonyul olyan szegmensnek, amit kizárólag nagyítóval lehet észrevenni, de még inkább ez a helyzet a tudományos közéletben betöltött helyével. Pedig lenne miről beszélni a magyar kortárs zene kapcsán – legalábbis így vélik ezt a világ számos zenei központjában, ahol Ligeti és Kurtág mellett régóta a harmadik legfontosabb név Eötvös Péteré, akit márciusban egy párizsi konferencia emelt a homlokterébe, a Louvre köszöntött egy vetítésekkel egybekötött közönségtalálkozó formájában.

Februárban Richter Pál előadásával folytatódik az LFZE Zenetudományi Tanszék Kedd Délutáni Zenetudomány című ingyenes sorozata.

Nehezemre esik letenni azt az új kötetet, amely Kroó Györgynek az Élet és Irodalomban 1964 és 1996 között megjelent írásait tartalmazza. Pedig először kételyek közt vettem kezembe azt.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetudományi Tanszéki Csoportja nyilvános, ingyenes zenetudományi programot tart.

A világ legismertebb zongoradarabja a legfrissebb kutatások szerint nem Beethoven műve.

Kovács Sándort sok helyről ismerhetjük. Évekkel ezelőtt hallhattuk őt az MR3 Bartók Muzsikáló reggelében, a mai napig az Új Zenei Újságban, olvashattuk már kritikáit a fidelio.hu-n vagy a Muzsikában, láthattuk őt koncerten műsort vezetni. De legtöbbünknek (és ez a zeneakadémisták igen nagy százaléka) zenetörténet órái jelentik/jelentették az első számú kapcsolódási pontot és egy kis színfoltot unalmasabb napjainkon.

A Debereceni Egyetem Zeneművészeti Kara 2011. március 25-27. között 26. alkalommal rendezi meg szakmai találkozóját, a Bárdos Szimpóziumot.